Amira (Németh Krisztina) +36-20-417-1373 amira_hastanc@hotmail.com
Tanctörténet
Eszközök
A keleti zene
Linkek
Kellékek
Cikkek a hastáncról - Amira fordításai
Könyvek, videók, zenék
A keleti zene
 

Az arab zene - általános jellemzők

Az arab élet elválaszthatatlan a zenétől és az énektől. Az arab kultúra lényege az erős érzelmi átélés, a líraiság, ezért vált dominánssá az irodalomban a költészet, ezért olyan fontosak a dalok, a zene, és ezért szól az orientális tánc a személyes érzések szabad kifejezéséről. A különböző művészeti ágak ugyanazt fejezik ki, erős közöttük a kölcsönhatás.

Az arab zene két alaptulajdonsága improvizatív jellege, és erőteljes melodikussága. A melódia, a hajlítások és a negyedhangok használata fokozza az érzelmi töltést, és a dallamok ismétlődése, egybeolvadása a végtelenség érzetét kelti a hallgatóban. Ez egyrészt hipnotikus hatású - akár a hastánc egymásba olvadó mozdulatai -, másrészt "befelé viszi" a hallgatót, és így segíti a táncost is, hogy a saját legbelsőbb érzéseit tudja kifejezni, vagyis erősíti az orientális tánc eredeti, introvertált átélését.

A zene felépítésére jellemző, hogy az improvizatív taksimot követi a ritmikusan egyre gyorsuló ütemű basrav, majd fokozatos lelassulása után ismét taksim következik, és így tovább.

A taksim általában egy hangszer ütem nélküli improvizációja, vagy az énekes improvizációja a "Ya laili..." - "Ó, én éjszakám..." - szövegre (az éjszaka mindig a nő szinonimája). A basrav alatt bekapcsolódnak a ritmushangszerek és/vagy a többi hangszer is, de a főtémát a taksimot játszó hangszer játssza. Az állandó felpörgés-lelassulás erősíti a végtelenség érzését, és segíti egy transzközelibb tudatállapot kialakulását.

Az arab zene másik sajátossága a makám. Az arab zenét modális hangrendszer jellemzi, és az arab, perzsa, török zene dallammodelljei a makámok. A makámok olyan melodikus képlettípusok, melyek eredetileg népdalok voltak, és az állandó improvizáció során kristályosodtak ki és tipizálódtak. Nevük még eredetükre emlékeztet, egy-egy táj, város, nemzetség elnevezésére. Minden makám egy mikrohangközöket tartalmazó skálán alapul, amelyben az oktáv 24 gyakorlatilag egyenlő részre oszlik. Ma Egyiptomban nyolc makámot használnak állandóan, Baghdadban a jó zenészek kb. huszat, a perzsák harmincat vagy többet, a török zenében mintegy száz makám volt használatos. Mindeddig 52O makám kimutatható. Az egyes makámok a magukban hordozott érzületet és hangulatot közvetítették, és különböző hangulatokat teremtettek a hallgatóban. A különlegesen kis frekvencia-különbségből adódó lassú rezgések által létrehozott tudatállapotoknak terápiás hatásuk van, az arabok testi és lelki betegségek gyógyítására használják. A makámot régebben a zodiákus jegyekkel is összefüggésbe hozták. A leggyakoribb makámok:

  • Makám rast
  • Makám bayati
  • Makám houzam
  • Makám hijaz
  • Makám saba
  • Makám nawa-athar
  • Makám sigah, nahawand, nawadir, hijazkar, isfahan, husszaini

    Az arab zene hangszerei

    Egy tradicionális arab zenekar a következő hangszerekből áll: ud, nay, kanoon, tabla vagy derbuka, riq. Az ud az arab lant, melyet eredetileg egy darab fából faragtak ki. Gyakran az udon játszó zenész az énekes is, az ud fejezi ki leginkább a zene lírai, érzelmi oldalát. A nay az ókori Egyiptomból megmaradt bambuszfurulya. Általában a keleti zene és tánc meditatívabb, spirituális rétegeit fejezi ki, a vallásos zene fontos hangszere. A kanoon keleti citera, a hárfa és a zongora elődje. Hangja különös vibrálással tölti meg a levegőt. A derbuka a legfontosabb ritmushangszer a népzenében és a klasszikus keleti zenében egyaránt. A serleg formájú kézidobot halbőr borítja, az arab (főleg egyiptomi) dobosok igazi virtuózai a derbukának. A riq egy kisebb, kör alakú csörgődob.

    Egy tradicionális cigány (ghawazee) zenekar ezzel szemben a következő hangszerekből áll: rababa, mizmar, arghul, souffara, tabla. A rababa az egyik legrégebbi vonós hangszer, a népzenészek kedvence, általában kókuszdió testtel, melyet hosszú száron a földre állítanak, és két lószőr húrján vonóval játszanak. A mizmar egy rövid, kürtszerű fúvós hangszer, az arghul egy hosszú, duplacsövű furulya (gyakran az egyik egészen hosszú, a másik rövidebb), a souffara pedig egy rövid, erős hangú furulya.

    Fontos, általában a táncos által használt ritmushangszer a sagat vagy zill, vagyis az ujjcintányér, mely négy darab bronz vagy réz kis cintányér a hüvelyk- és a középső ujjakhoz rögzítve (lásd még az eszközöknél).

    Gyakran előforduló hangszer még a kawala, egy speciális egyiptomi bambuszfurulya, melyet főleg vallásos fesztiválokon használnak. A tar és a daff a riqhez hasonló csörgődobok, a bendir (ld. az oldalsó képen) pedig gyakran nők által használt nagyobb kör alakú dob.

    Számos hangszer Afrikából, főleg Núbiából került a Közel-Kelet zenéjébe, elsősorban ritmushangszerek, valamint a tanbuna, az afrikai lant, a semsemiyya, egy öt húrú afrikai lant stb.

    Ezeken kívül minden országnak megvannak a saját hangszerei is. Ilyenek például: a genbri, egy marokkói húros hangszer, mely tevebőrből készül, és három húrja van. A qarqaba kétszer két darabból álló, kb. 3O cm hosszú, fém kasztanyetta, Algériában és Marokkóban nagyon elterjedt. A bouzouki görög gitár, a saz egy hosszúnyakú, a klasszikus török zenében használt lant. A baglama hydra Scott Wilsonnak - Serena fiának - egyedi hangszere, az ud, a saz és a bouzouki együttese.

    A XX. században az egyiptomi sztár-hastáncosoknak már személyre szólóan írták a zenét, és azt harminc vagy több tagú zenekar játszotta. Ebben a hagyományos hangszerek mellett megjelentek a nyugati hangszerek is: cselló, hegedű, harmonika, trombita, szaxofon, szintetizátor...

    Ritmusok és táncok

    Baladi
    eredeti jelentésében "népies". A raks baladi a raks sharkival (főleg a nyugati revü-változattal) szemben képviseli a földiesebb, hasközpontúbb, népiesebb jellegű táncot. Éppen ezért a legegyszerűbb, négy negyedes népzene-ritmus.
    Saidi
    Felső-Egyiptom néptáncainak négy negyedes ritmusa, tipikusan a botos és "lovas" táncokhoz használják.
    Zar (ayoub)
    egyiptomi transz-szertartás két negyedes zenéje, a mentális-érzelmi betegségek gyógyítására.
    Wahdakabíra, vagy chifti telli
    egy különös, nyolc negyedes ritmus, és egyben a legdrámaibb szakasz az orientális táncban. A cifti Görögországban magát a hastáncot jelenti, amit gyors cifti ritmusra járnak.
    Karshilama speciális, török, aszimetrikus ritmus, eredetileg egy üdvözlő tánc volt, melyet két egymással szemben, sorban felálló csoport táncolt, jelenleg is gyakran a műsor kezdőtánca.

    RITMUSOK:

    D – dum (mély hang, amit a derbuka közepén ütnek meg – a fő hangsúly)
    T – tak (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - mellékhangsúly)
    K – ka (magas hang, amit a derbuka szélén ütnek meg - díszítés)

    MAKSOOM 4/4
    Dum-Tak-Tak-Dum-Tak
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
    D T - T D - T -
    Alapritmus minden klasszikus közel-keleti zenében és a dobszólókban.

    BELEDI vagy MASMOUDI SAGHIR (kis masmoudi) 4/4
    Dum-Dum-Tak-Dum-Tak vagy Dum-Dum-takaTak-Dum-takaTak-taka
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
    D D t k T D t k T t k
    Alapritmus, a beledi („helyi, népi”) alapritmusa, klasszikus számokban eltérő zenei témák közötti átkötés, „tapsoltatás”.

    SAIDI 4/4
    Dum-Tak-Dum-Dum-Tak
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
    D T k t D D t k T
    D T t k D D t k T t k
    Gyors alapritmus, a saidi (felső-egyiptomi – dél – botos férfitánc (tahtib) és botos női folk tánc) alapritmusa, a ghawazee tánc alapritmusa, vidám jellege miatt a legtöbb pop szám alapritmusa is ez.

    MASMOUDI KABIR (nagy masmoudi) 8/4
    Dum-Dum-takaTak-takaTak-Dum-takaTakatakaTak
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8
    D D t k T t k T D t k T k t k T
    Lassú ritmus, eredetileg a muwashshat-nál – elénekelt arab vers – használt ritmus, ezért a mai napig artisztikusabb jellegű. Lassabb, melodisztikus, érzelmes klasszikus számoknál lehet vele találkozni. Mivel lassú, a főhangsúlyok közötti rész szabadon kitölthető.

    CIFTETELLI vagy WAHDA KABIRA 8/4
    Dum-ka-Tak-ka-Tak-Dum-Dum-Tak
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8
    D T T D D T
    Eredetileg gyors, táncos, török-görög ritmus, és egyben egy török folk lépéseket tartalmazó tánc. Az arab zenében lassú tempóban játsszák, a taqsim (hangszeres improvizáció) alatt. Maga a ritmus is alkalmas a főhangsúlyok közötti szünetek improvizatív kitöltésére, dobon és ujjcintányéron egyaránt.

    MALFOOF vagy LAFF 2/4
    Dum-Tak-Tak
    1 ÉS 2 ÉS
    D k T - k T
    Gyors ritmus, általában a finálékban használják.

    AYOUB 2/4
    Dum-ka-Dum-Tak
    1 ÉS 2 ÉS
    D - k D T
    Gyakori közel-keleti ritmus. Egyiptomban lassabb – és gyorsuló – változata a Zaar transz tánc alapritmusa (más országokban inkább 6/4-es ritmust használnak a transz táncokhoz). Gyors változata megtalálható a hastánc zenékben is (inkább klasszikus arab zenében).

    FELLAHI 2/4
    Dum-ka-ka-Dum-ka
    1 ÉS 2 ÉS
    D k - k D k
    Nagyon gyorsan játszott ritmus, főleg a felső-egyiptomi folk táncoknál gyakori. (fellah – „paraszt”)

    SAUDI vagy KHALIGI 2/4
    Dum-ka-Dum-ka-Ta-ka
    1 ÉS 2 ÉS
    D k D - k T k
    Az Arab-öböl környéki khaligi tánc alapritmusa, melyet nők egymással táncolnak bő kaftánokban (főleg kéz-, váll- és hajmozdulatok)

    KARATCHI 2/4
    Ta-ka-Tak-Dum
    1 ÉS 2 ÉS
    T k T D
    Az Ayoub fordítottja, szinte egyedülálló, hogy tak-kal kezdődik, ennek ellenére elég elterjedt az egyiptomi és észak-afrikai zenében.

    SAMAI TAKIEL 10/4
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS 6 ÉS 7 ÉS 8 ÉS 9 ÉS 10
    D T k D D T T
    Tipikusan az arab klasszikus zenében a muwashshat-hoz használt ritmus, manapság taqsim-nál (hangszeres improvizáció) fordulhat elő.

    BOLERO 4/4
    Általában lassan játszott latin eredetű ritmus (Erev Shel, Misirlou)
    RUMBA 2/4Általában gyorsabban játszott latin eredetű ritmus (Rihlat el Ghawzia)

    ZAFFA 4/4 (8/4)
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS
    D t k t t D t t -
    Az egyiptomi esküvőkön használt speciális ritmus, melyre a hastáncos felvezeti az ifjú párt, tehát ünnepélyes, menetelős jellegű. (de nem a shamadan tánc ritmusa)

    KARSHILAMA 9/8
    1 ÉS 2 ÉS 3 ÉS 4 ÉS 5 ÉS
    D T D T T t -
    A török karshilama tánc ritmusa. A karshilama szó szerint azt jelenti: szemtől szembe, ami a tánc eredetére utal, amikor egymással szemben párban táncolták.

    HAGALLA
    Líbiából eredő, de Egyiptomban is megtalálható beduin tánc, a nővé válás rituáléja, a fordulópont a nők életében, amikortól fátylat kell viselniük és férjhez adhatók.

  •