Amira (Németh Krisztina) +36-20-417-1373 amira_hastanc@hotmail.com
Ruth St Denis
Serena Wilson
Jehan Kamal
Lesya Starr
Ruth St Denis
 

Ruth St Denis (1879-1968)

Ruth St Denist sokszor a modern tánc anyjának hívják Amerikában, az egyik legkarizmatikusabb, legkreatívabb táncos, aki kortársaival, Isadora Duncannel és Loie Fuller-vel, először szakított az akkor egyeduralkodó hagyományos felfogással, a klasszikus balettel.

15 éves korától fellépett, első szóló bemutatója 1905-ben a híres orientális darab, a Radha, mely rögtön hírnevet szerzett neki. Ezután sorra következtek a különböző keleti témájú darabok, melyekkel bejárta Amerikát. Európai turnéján táncolt VII. Eduárd királynak, a francia-német értelmiségi réteg rajongott érte, Rodin is megfestette.

Férjével, a szintén táncos Ted Shawnnal létrehozták a Denishawnt, az első modern tánctársulatot és iskolát, ahol a későbbi modern tánc első generációjának legkiemelkedőbb alakjai tanultak: Martha Graham, Doris Humphrey, Charles Wiedman.

Amint a hastánc története címszónál írtam, a századforduló művészeti törekvései újra felfedezték a keleti témákat, így fordult Ruth St Denis is a keleti filozófiák felé.

Az új tánctechnikák (Delsarte, Dalcroze) a kifejezés fontosságát hirdették, mely szerint minden fizikai gesztus érzelmi, vagy spirituális szándékkal születik meg, és a művész feladata, hogy a külső fizikai formák mögé hatoljon, és azok spirituális tartalmát mutassa be.

A klasszikus balett megmerevedett külsőségessége helyett az expresszív erőt, dinamizmust, a természetességet és a zene és tánc egységét hirdették.

Ruth St Denis magát "interpretive dancer"-nek hívta, ebből fejlődött ki később a modern tánc. Technikai újításként mezítláb kezdtek táncolni, felfedezték - keleti hatásra - a légzés fontosságát, a mozdulatok központja a fej helyett a rekeszizom lett. Kidolgozták a testsúlyváltás szerepét és a kifejezőbb kar és kézmozdulatokat. A balett természetellenes mozdulatai helyett a tánc szabadságában és természetességében hittek.

Ruth St Denis a belső harmóniát, az Istennel való egyesülést kereste és élte át a táncban. Minden tánca erről az erőről szól, ezért is hívják "divine dancer"-nek, amihez valóban isteni kisugárzása is hozzájárult.

Darabjait japán, indiai, thai, egyiptomi, jávai, kínai táncok inspirálták, legfontossabb művei: Radha, Incense, Egypta, The Spirit of The Sea, White Jade, Angkor-Wat, Babylon, The Cobras, Liebestraum, valamint táncosai szerepeltek a híres keleti témájú hollywoodi filmekben: Intolerance (1916), Salome (1918).

Ars poeticáját egyik verse fejezi ki legszebben:

The Gods have meant
That I should dance
And in some mystic hour
I shall move to unheard rhythms
Of the cosmic orchestra of heaven
And you will know the language
Of my wordless poems
And will come to me
For that is why I dance