Az előadás a tánc gyökereit, eredeti célját kutatja, a minden emberben meglévő ideák kereséséről, a harmónia, az egység iránti vágyról szól. Hastánc elemekből építkezik, hiszen ez az ősi termékenységi szertartásokból kifejlődött mozgásforma –ellentétben a közhiedelemmel – eredetileg a női közösség számára a teremtés rejtélyének megértésére szolgált.
Németh Krisztina az előadás táncaival elnyerte a legjobb koreográfusnak járó díjat a 2003. Raqs Sharqi Fesztiválon.

Koreográfia-rendezés: Németh Krisztina
Táncosok: Gutmann Klára
Gutmann Orsolya
Knopp Edina
Németh Krisztina
Ordódy Luca
Vásárhelyi Rita
Zene: Jehan Kamal

Az előadásban fontos szerepe van a gyertyáknak, melyek hol a koncentrálás eszközei, hol a fény, a megvilágosodás szimbólumai, hol pedig az élet tüzét, a föld erejét ábrázolják.
A koreográfiákat Jehan Kamal személyisége és átható, érzéki, misztikus zenéje inspirálta.

Eddigi fontosabb előadások:
Az előadás az évek alatt folyamatosan átalakul, új jelenetekkel bővül.
Ősbemutató: 2000. Sziget Fesztivál
2002. Bárka színház – Ambient fesztivál
2003. Merlin színház
2004. Sziget Fesztivál
valamint részletek az előadásból a 2003. Raqs Sharqi Fesztiválon,
2004-ben a Holdvilág ünnepen Lesya Starr vendégszereplésével
2006. Amira Est - Bliber rendezvényház
2007. Barcelona - Orfeo Gracienc
és több keleti tánc fesztiválon

A Táncmandalák című kortárs orientális táncszínházi előadás keleti filozófiai, spirituális témát dolgoz fel: a négy alapelemnek megfelelő négy jelenet, egy mandala egyre szűkülő köreinek tekinthető, melynek középpontja a négy alapelem egyesülése; ugyanakkor minden egyes jelenet egy mandalaalkotás története is zenében és táncban megjelenítve. Az előadásban szerves egységet képez a Dj Kaszi által alkotott ambient zenei világ – mely különösen alkalmas egy a tudattalanban élő ősszimbólumnak, a mandalának, mint a teljesség archetípusának kifejezésére - az orientális tánccal, ami pedig hipnotikus hatásával a létezés ősi egységének sejtelmét képes felkelteni a résztvevőkben.

Mandala: Ősi szimbólum, mely a legkülönbözőbb korokban és tájakon előfordul, általában a helyre és időszakra jellemző világkép sematikus ábrázolására szolgál. Szanszkrit szó, eredeti jelentése kör, kör alakú kultikus kép. Hinduista és buddhista szertartásokban egyrészt a meditáció eszközeként használják, másrészt a mandala egyre kisebb sugarú koncentrikus köreinek megrajzolását a beavatási szertartás különböző stációinak tekintik, a folyamat célja mindkét esetben a középpontba érés, a lélek "centrumának" megtalálása, az istenivel való egyesülés. C.G.Jung a teljesség arcehetípusának tartotta, olyan a kollektív tudatalattiban létező alapvető formának, mely a világban jelen lévő kibékíthetetlennek tűnő ellentétek egyesítési kísérletét szimbolizálja. 

Az előadás négy alapelemnek megfelelő négy jelenete, egy mandala egyre szűkülő köreinek tekinthető, melynek középpontja az éter, a négy alapelem egyesülése, ugyanakkor minden egyes jelenet egy mandalaalkotás története, a kezdetben szétszórt mozgás mindegyikben szabályos struktúrává áll össze, melyben a táncosok által leírt pályák egy mandalára emlékeztető képpé egyesülnek.

1. Föld - leülepedés

2. Víz - feloldódás

3. Levegő - felszabadulás

4. Tűz - átalakulás

Éter - megérkezés

Ambient: A meditatív zenéhez közeli irányzat, mely belső utazásra hívja hallgatóját. A szó eredeti jelentésének megfelelően a természet hangjait is felhasználva, azokat általában idegen kontextusba helyezve, fokozatosan távolít el a valóságtól, így képes lehet a tudatalattiban létező formák megidézésére.

Orientális tánc: A kifejezés nem egyszerűen a keleti táncokat jelenti, hanem nem szórakoztató jellegű hastáncra utal. Az orientális tánc eredetileg termékenységi szertartás volt, melyet a nők egymás között, szentélyekben végeztek. Talán a legősibb női tánc, melynek archaikus mozdulataiban a természet "alapenergiái" kelnek életre. A folyamatos körök és nyolcasok kiragadják a táncost térből és időből, a saját "középpontja" felé vezetik, hipnotikus hatásukkal a létezés ősi egységének sejtelmét képesek felkelteni a résztvevőkben.

Koreográfia-rendezés: Németh Krisztina

 
 
 

"(Németh Krisztina) azon kevesek közé tartozik, akik tudatosan, a művészi odaadás késztetésére tényleg tartalommal akarják és tudják megtölteni a műfajt. Ez a tartalom mind szellemiségében, mind formájában próbál vissza- és túlnyúlni a raqs sharqi-fázison egy olyan hastánchoz, mely mélyebb és szakrálisabb volt." (Táncművészet 2002. 3. szám)

Támogatók: Orkesztika Alapítvány - Mozdulatművészeti Stúdió, Egészségsziget Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Műhely Alapítvány

Az előadás a török kor hangulatát idézi meg, életszerű táncjelenetek sorozata. Az egymást követő rövid epizódok különböző női karaktereket és az élet ciklikus ismétlődését ábrázolják, mint a középkori misztériumjátékokban.

Koreográfia-rendezés: Németh Krisztina és a társulat
Táncosok: Fiatalság – Gutmann Orsolya
Vágyódás – Németh Krisztina
Jósnő – Ordódy Luca
Harc – Vásárhelyi Rita
Halál – Gutmann Klára / Knopp Edina
Zene: La Nef
Jelmez: a társulat

Ősbemutató: 2003. Egri Végvári Játékok az Egri Várban
2003. Merlin színház
2004. Orientáció fesztivál a Merlin színházban
2004. Hollókői Várjátékok – török kort megidéző fesztivál
2004. Egri Végvári Játékok – Keleti Táncok Fesztiválja
2005. Üllői Zenei Fesztivál 
és részletek több hastánc gálán

Az elöadás betekintést enged a Hold körforgásába, ami tökéletesen összeillik a Nöi fejlödéssel. Az ébredezö Gyermek, a szüzies de vad Amazon, a nöiségét felismerö, kacér Lány, a csábító Nö, az Anya, és a gyogyító, bölcs Asszony mind egy és ugyanaz...
Csak az idö múlik.

Mindezt a Banat Umm al Ard megint a tánc csodálatos nyelvén mutatja be. Velük találkozhat a nézö az elöadás során.